Cyberpunk 2077, és ami mögötte van!

Nos, a Cyberpunk 2077 játék kapcsán kirobbant botrány egy hihetetlenül felfújt lufinak számít 2020-ban. A CD Projekt Red, már a második csoportos pert tudhatja magáénak, ami azért elég durva. Elöljáróban annyit, hogy sem védeni, sem pedig vádolni nem akarom a játékot, hisz egy elég szórakoztató alkotásnak mondanám a saját nemében. Na, de kezdjük is az elején. A Cyberpunk 2077 a CD Projekt RED lengyel fejlesztőcsapat munkája, aminek beharangozóját már a 2013-as E3-on láthattuk, viszont kiszivárgott információk alapján a játék tényleges fejlesztése csak 2016-ban kezdődött el, ami azért körülbelül 3 év kiesést jelentett a fejlesztőcsapatnak.

Ha osztunk, szorzunk, számolunk, akkor kijelenthetjük, hogy a fejlesztésre való idő körülbelül 3,5-4 év körülire tehető, de akkor is hol csúszott el az egész?

Jogos a kérdés, és talán a legjobban saját magunknak tehetjük fel a kérdést egy-egy játék kapcsán, hogy miért van az, hogy a mai játékokat a megjelenés pillanatában olyan szinten le tudják húzni a béka se..e alá, hogy az valami hihetetlen. Jómagam körülbelül 15 éve játszom videójátékokkal és az égadta egy világon eszembe sem jutott, hogy mindennek lehordjam egy fejlesztőcég munkáját, pedig elhihetitek, hogy a kétezres években a Cyberpunk 2077-nél bőven akadtak sokkal, de sokkal rosszabb minőségű játékok, viszont korántsem vett el a játékos élményből. Sőt, kifejezetten jó érzés volt velük játszani.

A hiba elsősorban a mára már agyonra hype-olt, dícsért és mindenféle trükkök, technikák által félrehúzott marketing mögött bújik meg, hiszen a mai játékos társadalmat csak a legcsicsásabb, legjobban futó, legjobban nyílt világú, legjobban RPG és legjobban körülbelül 600 milliárd óra végigjátszási idővel rendelkező játékokkal lehet megvenni. És itt leszögezném, ez csak a marketing.

A fejlesztő csapat meg kapkodja a fejét jobbra-balra, hogy most mivan? 

Talán a legnagyobb talány ebben az egésze az, hogy miért pont most kell megskalpolni egy stúdiót, holott lett volna már lehetőség rá régebben is. 

A CD Projekt Red, mondhatni, hogy a The Witcher 3-al sem indult el valami zökkenőmentesen, viszont akkor nem lett ennyire nagy piedesztálra emelve a sok játékbeli hiányosság, mégis mára az egyik legjobb RPG-nek számít valaha.

A fejlesztő részleg és maga a marketing részleg két teljesen különböző dolog. Az a baj, hogy persze, valahogy el kell adni a játékot, valahogy hatalmas hypeot kell generálni, de itt nézzünk magunkba játékosok, hogy már réges-rég megtanulhattuk volna, hogy NEM SZABAD felülni a hype vonatra. Elindítunk egy láncreakciót, és mindenki a saját képére kezdi el formálni a játékot, ami neki a LEGTÖKÉLETESEBB élményt fogja nyújtani. 

Mondok egy példát:

2012-ben a Ubisoft bejelentette a Watch Dogs játékot. Ugye akkor sokan bedőltünk annak, hogy ez a játék olyan szinten kenterbe veri majd nem csak a GTA 5-öt, de még legalább a 6-ot is, hogy hihetetlen.

Elindult a Hype vonat, győzött a marketing, a számok pedig bebizonyították, hogy a Watch Dogs koránt sem sikerült olyan jól, mint amire mindenki számított. Ezen a ponton én körülbelül 3 évig rá sem néztem a játékra, elkönyveltem magamban, hogy biztos nagyon rossz. Aztán 2018 tájékán mégis a kezeim közé került, semmilyen hype és semmilyen magaslatokig nem volt már felemelve a játék, s láss csodát a játék tetszett. Lehet, hogy grafikailag, sőt történetileg sem volt egy kiemelkedő alkotás, mégis ki tudott kapcsolni, annak tudatában, hogy nem feszültem rá arra, hogy márpediglen ez akkor is minden szempontból a legeslegjobb játéknak kell legyen. Puszta pszichológia az egész.

Ki a hibás?

Elsősorban mi, játékosok, akik annak tudatában, hogy a mai világban a reklám mindenek felett áll még most is bedőlünk annak az olcsó trükknek, amit a marketing részleg el akar hitetni velünk. Másodsorban pedig a játék kiadója, aki a dollárjelet látja az alkotás mellett,  nem pedig azt, hogy a játékosok hogyan fogadják azt. 

Végszóként szeretném azt mondani, hogy ami most a CD Projekt RED körül zajlik egy komédiába is megállná a helyét, a fejlesztőcsapat szív, a játékosok elégedetlenek, az eladások viszont már réges-rég visszahoztak minden költséget.

Most pedig a játékról röviden, NEM TESZT!

Hát... elég nehéz a játékról beszélni, anélkül, hogy ne lenne elfogulatlan az ember. A kezdetek kezdetén, szeretném elmondani, hogy én semmilyen formában nem ültem fel a hype vonatra, ezek a dolgok már rég hidegen hagynak. Tehát nem úgy ültem le a játék elé, hogy na most akkor ez lesz a nagybetűs JÁTÉK, ettől lefordulok a székről, és legalább hónapokig magamra zárva a bejárati ajtót eggyé válok Night Cityvel.

A Cyberpunk 2077 történetéről annyit, hogy nehezen indul be és hirtelen ér véget. Talán ez a legjobb definíció rá. Történetünk főhőse V, aki egy munkája során elsűlt balesetnek köszönhetően osztozni kényszerül tudatán a régi kor rocksztár terroristájával, Johnny Silverhandel.

-A játék jó? 

-Jó!

-Vannak hiányosságok?

-Vannak!

-Szórakoztató a játék?

-Igen!

És itt vége is a történetnek. A játék bugos, a játék nincs kész, viszont szerintem egy nagyszerű élményt nyújt minden játékos számára.