Ugyebár, a mai játékos társadalom egy picit elcsusszani látszott, nem csak azért szinte minden nagyobb játéknál kisebb-nagyobb botrány alakul ki körülöttük, hanem azért, mert félig meddig át vagyunk verve, hogy a játék minél kelendőbb legyen, de erről már a Cyberpunk 2077-es cikknél írtam pár gondolatot.
Nos, az, hogy a The Last Of Us Part II, vagy The Last of Us 2 (ki hogyan szeret rá hivatkozni), elérte azt, amit elért, érdemes kicsit mélyebben beleásni a témába, és az elején leszögezem, hogy a Last of Us-ról személy szerint én nem tudok anélkül beszélni, hogy ne csorogna a nyálam.
Kezdjük is a leges-legelején:
Mikor 2012-ben a Naughty Dog, aki akkor még csak az Uncharted, és a Crash játékoknak köszönhette a sikerét, bejelentett egy teljesen új címet, ami egy poszt-apokaliptikus világban játszódik. Gondoltam magamban, na ezzel az utópisztikus hangulattal, ez a játék biztos nagy siker lesz, hisz abban az időben, mikor mindenki The Walking Deadet nézett és évente nyomták le a torkunkon a Kaptár és különböző ilyen-olyan zombiapokalipszisről szóló filmeket, játékokat, novellákat, képregényeket ez a játék nem létezik, hogy ne legyen sikeres, még akkor is, ha a sztori körülbelül semmit sem fog mondani.
Kijött a játék, és elmondható, hogy a PS3-as éra végén nem csak, hogy a legszebb, de az egyik legjobb történettel rendelkező játék lett, az már csak hab volt a tortán, hogy Joel és Ellie megvoltak töltve emberi tulajdonságokkal és érzelmekkel, nem holmi fadarabokat irányítottunk a céljuk felé.
A játék minden fronton győzedelmeskedett, a PS4 beköszöntével kaptunk egy Remastered verziót, majd 2016-ban bejelentették a folytatást, aminek mindenki nagyon örült. Eltelt jó pár év, és megjelent egy gameplay videó, ahol Ellie-vel kellett menni, itt már gondolhattuk, hogy a következő sztori picikét más lesz. Utána robbant a bomba, kiszivárgott rengeteg információ a játékkal kapcsolatban, Joel meghal, Ellie bosszút esküszik, és a játék felétől egy új karakter lesz irányítható. No, mármost ha valaki ezeket az információkat figyelmen kívül hagyta, vagy nem is találkozott vele, az megúszta, de akarva-akaratlanul is belefutottunk ezekbe, hisz minden portál lehozta ezeket, ami persze csorbított jócskán az élményen, körülbelül azzal egyenlő, hogy a jegypénztárnál a Harcosok Klubja premierjén a kasszás elmondja, hogy a főszereplő igazából skizofrén, és ő Brad Pitt is. Ugye, már nem olyan szájízzel ülsz le a filmet megnézni?
Kitört a botrány, mindenki mutogatott erre, mindenki mutogatott arra, mindenki különböző csoportokba állt bele, ami aztán elég volt ahhoz, hogy a játék megjelenésénél, tömeges pontlehúzásokba kezdjenek a Metacritic oldalon, körülbelül nulla játékidővel. Ezzel már úgymond egy hátránnyal indult a játék elég rendesen, viszont minden tekintetben tarolt.
Sokaknak fájó pont lehet a játékon belül Joel halála, akit az első részben megszerettünk, de kérdezem én, hogy pont ez az életszagúság volt benne az, ami nem vitte el a sztorit egy poszt-apokaliptikus Csipkerózsika mesébe, amiben mindenki táncol, dalolászik és nagyon-nagyon boldog.
Bevallom viszonylag engem is megérintett Joel halála, hisz egy nagyon célratörő, karizmatikus személy volt, de ha eltekintünk attól, hogy ez egy JÁTÉK, vajon tényleg következmények nélkül gyilkolászhatjuk tömegekben az embereket? Nem érheti útól előbb-utóbb a végzet, ami elszámoltatja a tettei miatt? Ok, és okozat! Ugye, hogy ugye?
Itt ezen a ponton a játék a realitás talaján maradt, ami beindította a bosszúhadjáratot, ami a végén ugyebár sokkal több kárt okozott, mint hasznot, mert mindkét karakter eltorzult emiatt.
Tehát minden szinten elmondható, hogy a The Last of Us Part II nagyon erős történettel operál, akinek ez nem tetszik, vagy szájhúzogatva ülte végig a játékot, az sajnos hatalmas nagy buborékban él, vagy nem nőtt fel egy ilyen sztorihoz.
Minden tekintetben, vizuálisan, játékmenetileg, hangtechnikailag a játék ismét megmutatta, hogy igen is méltón érdemelte ki a bezsebelt díjakat, annak ellenére, hogy olyan dolgot léptek meg benne, ami kicsit azért kiugrasztja az embert a komfort zónájából. Bevallom nekem a játék egyetlen gyengesége, maga a játékmenet, de ez csakis a saját számlámra írható, mivel férfiként nem igazán tudtam azonosulni két női karakterrel. Az első részben sokak teljesen azonosulni tudtak Joellel, aki felelősséget vállalt Ellie-ért, viszont a második részben én személy szerint ezt az élményt nem kaptam meg, talán ez volt az a pont, ahol érezhető volt Joel hiánya.
Egy szónak is száz a vége, a The Last of Us Part II kijelenthető, hogy teljesen jogosan érdemelte ki az év játéka díjat, még több ehhez hasonló sztoriközpontú játékot kéne a fejlesztőknek piacra dobnia...
Nektek mi a véleményetek? Miért tetszett, vagy éppenséggel miért nem tetszett a játék? A kommentszekcióban leírhatjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése