Konzolháború: Playstation 5 vagy Xbox Series X (S)?

Gyorsan lezárhatjuk ezt a kérdést egy másik egyszerű kérdéssel. Melyik az a platform, amivel nem csak játszani lehet, hanem komplett számításokat is végezni, szöveget szerkeszteni, grafikai és vizuális projekteket készíteni meg még körülbelül ezer másik hasznos dolgot? Ez bizony a PC!

Viccet félretéve, szeretnék néhány dolgot tisztába tenni az új konzolok megjelenésével kapcsolatban, ha esetleg konzolvásárlás előtt állsz, és nem tudod eldönteni azt, hogy melyik a megfelelő konzol számodra. Kezdjük azzal, hogy a PS és az Xbox háborúja hasonló, mint hogy melyik a jobb, a Pepsi vagy a Coca, vagy a Meki vagy a Burger King? Na ez az, ami abszolúte egyénfüggő, kinek a pap, kinek a paplan, tartja a mondás.

Ássunk is egy picit mélyebbre, hiszen minden amire szükségünk lehet, az nem más, mint a számok.

Ja, tehát tanuljátok meg, hogy az a konzol nyer, amelyikbe nagyobb a TFLOPS szám. Egyáltalán tudja valaki, hogy mit jelent ez? Nem azt mondom, hogy nem számít semmit, de ezen a szinten olyan alacsony a különbség, ami miatt pusztán csak ennek minimális eltérése miatt nem lehet győztest hirdetni, így jót mosolygok mikor a CPU órajellel, vagy TFLOPS számmal, vagy ehhez hasonlóval dobálóznak az emberek. Fontos megérteni, hogy egy konzol esetén főleg a most megjelent Playstation 5 és Xbox Series X (S) ezek annyira hihetetlenül érdektelen információk, hogy csak na. 

Itt szeretném leszögezni, hogy nem azt mondom, hogy 3-4 év múlva nem vakarjuk a fejünket, hogy hajjaj... egyre gyatrábban futnak a játékok, jöhetnek a generációváltás nélküli konzolok, mint ahogy arra az előzőekben is volt példa. Bár mondanom sem kell, hogy aki nem a képkockaszámra és a felbontásra ment rá, annak tökéletesen megfeleltek az alap konzolok. Itt jelenleg azért nem beszélhetünk még konkrét számokról, mivel annyira friss és új az egész, hogy jó pár évig még nem kell tartanunk attól, hogy valami nem úgy szuperál, ahogy kell.

Na, de lehet, hogy már azt hiszitek hülyeséget beszélek, de akkor mégis az én értékrendem szerint, mi az a szempont, amit jelenleg figyelembe kell venni?

Elsősorban a felhasználói igényeknek kell megfelelniük egy új konzol vásárlása kapcsán, az előző generációban is ez volt a fő szempont. Mindkét oldalon van pro és kontra. Például kezdjük azzal, hogy az exkluzivitás a fő szempont, amiben évek óta a a Playstation fején a korona, vagy a multiplatform játékok azok, amik megmozgatnak minket, amiben személy szerint az Xbox kínál elég jó lehetőségeket. Például a Playstation mellett szól, hogy az olyan címek, mint a God of War, The Last of Us, Uncharted széria, vagy esetleg a Spider-Man csak az ő gépeiken elérhető, míg az Xbox mellett pedig, hogy az Xbox Game Pass havi pár ezer forintért rengeteg játékot elérhetővé tesz számunkra. Arról nem is beszélve, hogy, míg a Playstation most kóstolt bele a visszafele kompatibilitásba, addig az Xbox már az előző generációban is tudta, igaz korlátozottan. 

Ha pedig a lehető legköltséghatékonyabban akarunk 2021-ben a mai játékokkal kiváló minőségben játszani, akkor ott van az Xbox Series S, ami a Game Pass-al, plusz EA Playel egybekötve szerintem egy nagyon korrekt ajánlat. Most itt nem térnék ki a Playstation új kontrollerére, ami egy igen jópofa dolog, de hosszútávon még nem tudni, hogy mennyire fogják kihasználni a játékok, hisz láttam én már karón varjút. Gondoljunk csak az előzőgenerációs kontroller touchpadjára, ami elég kihasználatlan maradt.

Nehéz döntés, és egyénfüggő, rossz döntést nem hozhatunk, viszont mérlegelni kell, melyik lehetőség éri meg számunkra a legjobban. Az exkluzivitás, vagy az inkább multiplatform játékok, elég korrekt áron. Persze ez csak az én véleményem, azokon nem tudok segíteni, akik azért döntenek az egyik-másik konzol mellett, mert pl. 3 képkockával kevesebbet jelenít meg, vagy az SSD az egyikbe 5 másodperccel később, vagy hamarabb tölti be a játékot.

Megérdemelten nyerte meg a The Last of Us Part II a 2020-as év játéka díjat?

Ugyebár, a mai játékos társadalom egy picit elcsusszani látszott, nem csak azért szinte minden nagyobb játéknál kisebb-nagyobb botrány alakul ki körülöttük, hanem azért, mert félig meddig át vagyunk verve, hogy a játék minél kelendőbb legyen, de erről már a Cyberpunk 2077-es cikknél írtam pár gondolatot.

Nos, az, hogy a The Last Of Us Part II, vagy The Last of Us 2 (ki hogyan szeret rá hivatkozni), elérte azt, amit elért, érdemes kicsit mélyebben beleásni a témába, és az elején leszögezem, hogy a Last of Us-ról személy szerint én nem tudok anélkül beszélni, hogy ne csorogna a nyálam. 

Kezdjük is a leges-legelején:

Mikor 2012-ben a Naughty Dog, aki akkor még csak az Uncharted, és a Crash játékoknak köszönhette a sikerét, bejelentett egy teljesen új címet, ami egy poszt-apokaliptikus világban játszódik. Gondoltam magamban, na ezzel az utópisztikus hangulattal, ez a játék biztos nagy siker lesz, hisz abban az időben, mikor mindenki The Walking Deadet nézett és évente nyomták le a torkunkon a Kaptár és különböző ilyen-olyan zombiapokalipszisről szóló filmeket, játékokat, novellákat, képregényeket ez a játék nem létezik, hogy ne legyen sikeres, még akkor is, ha a sztori körülbelül semmit sem fog mondani.

Kijött a játék, és elmondható, hogy a PS3-as éra végén nem csak, hogy a legszebb, de az egyik legjobb történettel rendelkező játék lett, az már csak hab volt a tortán, hogy Joel és Ellie megvoltak töltve emberi tulajdonságokkal és érzelmekkel, nem holmi fadarabokat irányítottunk a céljuk felé.

A játék minden fronton győzedelmeskedett, a PS4 beköszöntével kaptunk egy Remastered verziót, majd 2016-ban bejelentették a folytatást, aminek mindenki nagyon örült. Eltelt jó pár év, és megjelent egy gameplay videó, ahol Ellie-vel kellett menni, itt már gondolhattuk, hogy a következő sztori picikét más lesz. Utána robbant a bomba, kiszivárgott rengeteg információ a játékkal kapcsolatban, Joel meghal, Ellie bosszút esküszik, és a játék felétől egy új karakter lesz irányítható. No, mármost ha valaki ezeket az információkat figyelmen kívül hagyta, vagy nem is találkozott vele, az megúszta, de akarva-akaratlanul is belefutottunk ezekbe, hisz minden portál lehozta ezeket, ami persze csorbított jócskán az élményen, körülbelül azzal egyenlő, hogy a jegypénztárnál a Harcosok Klubja premierjén a kasszás elmondja, hogy a főszereplő igazából skizofrén, és ő Brad Pitt is. Ugye, már nem olyan szájízzel ülsz le a filmet megnézni?

Kitört a botrány, mindenki mutogatott erre, mindenki mutogatott arra, mindenki különböző csoportokba állt bele, ami aztán elég volt ahhoz, hogy a játék megjelenésénél, tömeges pontlehúzásokba kezdjenek a Metacritic oldalon, körülbelül nulla játékidővel. Ezzel már úgymond egy hátránnyal indult a játék elég rendesen, viszont minden tekintetben tarolt.

Sokaknak fájó pont lehet a játékon belül Joel halála, akit az első részben megszerettünk, de kérdezem én, hogy pont ez az életszagúság volt benne az, ami nem vitte el a sztorit egy poszt-apokaliptikus Csipkerózsika mesébe, amiben mindenki táncol, dalolászik és nagyon-nagyon boldog.

Bevallom viszonylag engem is megérintett Joel halála, hisz egy nagyon célratörő, karizmatikus személy volt, de ha eltekintünk attól, hogy ez egy JÁTÉK, vajon tényleg következmények nélkül gyilkolászhatjuk tömegekben az embereket? Nem érheti útól előbb-utóbb a végzet, ami elszámoltatja a tettei miatt? Ok, és okozat! Ugye, hogy ugye?

Itt ezen a ponton a játék a realitás talaján maradt, ami beindította a bosszúhadjáratot, ami a végén ugyebár sokkal több kárt okozott, mint hasznot, mert mindkét karakter eltorzult emiatt.

Tehát minden szinten elmondható, hogy a The Last of Us Part II nagyon erős történettel operál, akinek ez nem tetszik, vagy szájhúzogatva ülte végig a játékot, az sajnos hatalmas nagy buborékban él, vagy nem nőtt fel egy ilyen sztorihoz. 

Minden tekintetben, vizuálisan, játékmenetileg, hangtechnikailag a játék ismét megmutatta, hogy igen is méltón érdemelte ki a bezsebelt díjakat, annak ellenére, hogy olyan dolgot léptek meg benne, ami kicsit azért kiugrasztja az embert a komfort zónájából. Bevallom nekem a játék egyetlen gyengesége, maga a játékmenet, de ez csakis a saját számlámra írható, mivel férfiként nem igazán tudtam azonosulni két női karakterrel. Az első részben sokak teljesen azonosulni tudtak Joellel, aki felelősséget vállalt Ellie-ért, viszont a második részben én személy szerint ezt az élményt nem kaptam meg, talán ez volt az a pont, ahol érezhető volt Joel hiánya.

Egy szónak is száz a vége, a The Last of Us Part II kijelenthető, hogy teljesen jogosan érdemelte ki az év játéka díjat, még több ehhez hasonló sztoriközpontú játékot kéne a fejlesztőknek piacra dobnia...

Nektek mi a véleményetek? Miért tetszett, vagy éppenséggel miért nem tetszett a játék? A kommentszekcióban leírhatjátok!

Cyberpunk 2077, és ami mögötte van!

Nos, a Cyberpunk 2077 játék kapcsán kirobbant botrány egy hihetetlenül felfújt lufinak számít 2020-ban. A CD Projekt Red, már a második csoportos pert tudhatja magáénak, ami azért elég durva. Elöljáróban annyit, hogy sem védeni, sem pedig vádolni nem akarom a játékot, hisz egy elég szórakoztató alkotásnak mondanám a saját nemében. Na, de kezdjük is az elején. A Cyberpunk 2077 a CD Projekt RED lengyel fejlesztőcsapat munkája, aminek beharangozóját már a 2013-as E3-on láthattuk, viszont kiszivárgott információk alapján a játék tényleges fejlesztése csak 2016-ban kezdődött el, ami azért körülbelül 3 év kiesést jelentett a fejlesztőcsapatnak.

Ha osztunk, szorzunk, számolunk, akkor kijelenthetjük, hogy a fejlesztésre való idő körülbelül 3,5-4 év körülire tehető, de akkor is hol csúszott el az egész?

Jogos a kérdés, és talán a legjobban saját magunknak tehetjük fel a kérdést egy-egy játék kapcsán, hogy miért van az, hogy a mai játékokat a megjelenés pillanatában olyan szinten le tudják húzni a béka se..e alá, hogy az valami hihetetlen. Jómagam körülbelül 15 éve játszom videójátékokkal és az égadta egy világon eszembe sem jutott, hogy mindennek lehordjam egy fejlesztőcég munkáját, pedig elhihetitek, hogy a kétezres években a Cyberpunk 2077-nél bőven akadtak sokkal, de sokkal rosszabb minőségű játékok, viszont korántsem vett el a játékos élményből. Sőt, kifejezetten jó érzés volt velük játszani.

A hiba elsősorban a mára már agyonra hype-olt, dícsért és mindenféle trükkök, technikák által félrehúzott marketing mögött bújik meg, hiszen a mai játékos társadalmat csak a legcsicsásabb, legjobban futó, legjobban nyílt világú, legjobban RPG és legjobban körülbelül 600 milliárd óra végigjátszási idővel rendelkező játékokkal lehet megvenni. És itt leszögezném, ez csak a marketing.

A fejlesztő csapat meg kapkodja a fejét jobbra-balra, hogy most mivan? 

Talán a legnagyobb talány ebben az egésze az, hogy miért pont most kell megskalpolni egy stúdiót, holott lett volna már lehetőség rá régebben is. 

A CD Projekt Red, mondhatni, hogy a The Witcher 3-al sem indult el valami zökkenőmentesen, viszont akkor nem lett ennyire nagy piedesztálra emelve a sok játékbeli hiányosság, mégis mára az egyik legjobb RPG-nek számít valaha.

A fejlesztő részleg és maga a marketing részleg két teljesen különböző dolog. Az a baj, hogy persze, valahogy el kell adni a játékot, valahogy hatalmas hypeot kell generálni, de itt nézzünk magunkba játékosok, hogy már réges-rég megtanulhattuk volna, hogy NEM SZABAD felülni a hype vonatra. Elindítunk egy láncreakciót, és mindenki a saját képére kezdi el formálni a játékot, ami neki a LEGTÖKÉLETESEBB élményt fogja nyújtani. 

Mondok egy példát:

2012-ben a Ubisoft bejelentette a Watch Dogs játékot. Ugye akkor sokan bedőltünk annak, hogy ez a játék olyan szinten kenterbe veri majd nem csak a GTA 5-öt, de még legalább a 6-ot is, hogy hihetetlen.

Elindult a Hype vonat, győzött a marketing, a számok pedig bebizonyították, hogy a Watch Dogs koránt sem sikerült olyan jól, mint amire mindenki számított. Ezen a ponton én körülbelül 3 évig rá sem néztem a játékra, elkönyveltem magamban, hogy biztos nagyon rossz. Aztán 2018 tájékán mégis a kezeim közé került, semmilyen hype és semmilyen magaslatokig nem volt már felemelve a játék, s láss csodát a játék tetszett. Lehet, hogy grafikailag, sőt történetileg sem volt egy kiemelkedő alkotás, mégis ki tudott kapcsolni, annak tudatában, hogy nem feszültem rá arra, hogy márpediglen ez akkor is minden szempontból a legeslegjobb játéknak kell legyen. Puszta pszichológia az egész.

Ki a hibás?

Elsősorban mi, játékosok, akik annak tudatában, hogy a mai világban a reklám mindenek felett áll még most is bedőlünk annak az olcsó trükknek, amit a marketing részleg el akar hitetni velünk. Másodsorban pedig a játék kiadója, aki a dollárjelet látja az alkotás mellett,  nem pedig azt, hogy a játékosok hogyan fogadják azt. 

Végszóként szeretném azt mondani, hogy ami most a CD Projekt RED körül zajlik egy komédiába is megállná a helyét, a fejlesztőcsapat szív, a játékosok elégedetlenek, az eladások viszont már réges-rég visszahoztak minden költséget.

Most pedig a játékról röviden, NEM TESZT!

Hát... elég nehéz a játékról beszélni, anélkül, hogy ne lenne elfogulatlan az ember. A kezdetek kezdetén, szeretném elmondani, hogy én semmilyen formában nem ültem fel a hype vonatra, ezek a dolgok már rég hidegen hagynak. Tehát nem úgy ültem le a játék elé, hogy na most akkor ez lesz a nagybetűs JÁTÉK, ettől lefordulok a székről, és legalább hónapokig magamra zárva a bejárati ajtót eggyé válok Night Cityvel.

A Cyberpunk 2077 történetéről annyit, hogy nehezen indul be és hirtelen ér véget. Talán ez a legjobb definíció rá. Történetünk főhőse V, aki egy munkája során elsűlt balesetnek köszönhetően osztozni kényszerül tudatán a régi kor rocksztár terroristájával, Johnny Silverhandel.

-A játék jó? 

-Jó!

-Vannak hiányosságok?

-Vannak!

-Szórakoztató a játék?

-Igen!

És itt vége is a történetnek. A játék bugos, a játék nincs kész, viszont szerintem egy nagyszerű élményt nyújt minden játékos számára.

Bedölhetünk-e a GTA 6-al kapcsolatos pletykáknak?

Mióta a GTA 5 tiszteletét tette konzolon, majd rá egy évre PC-re, szinte minden évben felreppen a hír, hogy vajon mikor jön a GTA 6, hol játszódik, kik lesznek a szereplők, mi lesz a történet? Az évek alatt rengetegen próbáltak előnyt kovácsolni egy-egy kiszivárogtatásból, teória kovácsolásból aminek hála már olyan komplikált-összetett a játék, hogy arra már szavak sincsenek. Gyűjtsük csokorba az eddigi évek alatt elhíresült legnagyobb khm... "szivárogtatásokat".

A GTA 6 térképe kicsi lesz, az évek előrehaladtával fog frissülni.

Népszerű kiszivárogatásnak számított, hogy a GTA 6 térképe elég kicsinek fog bizonyulni, a Rockstar Games folyamatosan fogja frissíteni azt.

A GTA 6 már négy főszereplős lesz!

A GTA Online Casino Heist megjelenésével sokan az egyik játékgép karaktereiből következtettek arra, hogy a GTA 6 karaktereit láthatjuk, ami elég "Vice City-s" hangvételű.

A GTA 6 Playstation 5 exkluzív cím lesz egy idejig!

Körülbelül 2 évvel ezelőtt szivárgott ki az az információ, hogy a GTA 6 egy ideig PS5 exkluzív lesz, majd a későbbiekben lesz elérhető Xboxra és PC-re. No, mármost hihetnénk is a pletykáknak, hisz a Playstation és az Xbox berkein belül is volt már rá példa, hogy egy-egy cím ideiglenes exkluzivitásnak örvendett, viszont egy GTA esetében ennek esélye egyenlő a nullával. A Rockstar Games játékai olyan elterjedtek, hogy szabályos felháborodást keltene egy-egy platformon lévő exkluzivitás.

A GTA 6 Vice Cityben fog játszódni!

Számomra az eddigi leghitelesebb úgymond "szivárogtatás" teória, ami szerint a GTA 6 visszavezet minket a napsütötte Vice Citybe. A Rockstar Games 2009, azaz a 4. rész óta újraértelmezi a játék helyszíneit és visszavezetett minket Liberty Citybe, majd az ötödik rész Los Santosba.

A GTA 6-ban női főhőst is irányíthatunk!

Mostanában elterjedt pletyka, hogy a GTA 6-ban már egy női főhős is nyüstölhető lesz, ami annyira nem is földtől elrugaszkodott, mivel elég sok játék elérhetővé tette ezt a lehetőséget.

A GTA 6 2021-ben fog megjelenni!

Régi felvetés, hogy a GTA 6 megjelenési dátuma már rég megtalálható a GTA 5-ben egy easter egg formájában, amihez elég ha csak ellátogatunk a Los Santos Airportra és az ajtókon lévő dátumokat megnézzük.

Összegzésül. Ezeket az úgymond szivárogtatásokat, vagy Rockstar Games közeli bennfentes címszókat érdemes a lehető legnagyobb fenntartásokkal kezelni, ugyanis a Rockstar sose arról volt híres, hogy bármit is megtudhattunk előre a játékaikról. A helyszín, a játékmenet, a főhős, a sztori mind-mind szerintem egy olyan dolog, amire a megjelenésig valószínűleg nem fogjuk megtudni a választ.